Oldalak / Szokás
Alvási ablak, nem ígéret
Ugyanaz az óra. Az alvást nem garantáljuk.
Az óra, amikor lekapcsolja a fő fényt, nem ígéret, hogy elalszik. Ez a füzet nem ígéri. A fényóra csak a nap lezárása: a lakás hangja halkabb, a fő lámpa ki, a telefon nem a kézben.
Olyan órát válasszon, amelyet vasárnap is tart, ne olyat, amely hétfőn mutat jól. A telefon a széken töltsön, ne a kézben „még öt perc“. Ha a készüléken van „Ne zavarjanak“ vagy hasonló fókusz, állítsa be ugyanarra az órára — de a füzet nem alvásterápia, csak a helyet rögzíti.
Ha fáj valami, nem „rend“ szerint alszik. Orvosé. A vacsora utáni séta csak séta: a panelház körüli kör, a villamosmegállóig és vissza, nem emésztéskezelés. Ha szédül, üljön le. Ha a séta helyett görcsösen „teljesítményt“ mér, az már nem a füzet kerete.
Reggel csak igen vagy nem: a fény az ablakban aludt ki, amelyet kitűzött. Óraszám nélkül. Az óraszámot az ember kitalálja; a füzet a döntést jegyzi, nem a laborértéket.
